A Dunakanyar települései közül talán Szentendrét a legnehezebb bemutatni, hiszen Budapest után valószínűleg a legismertebb magyar város, gondoljunk csak a számtalan turisztikai célpontra. Az 1929-ben alapított máig működő szentendrei művésztelepnek köszönhetően a város igazi kulturális központnak számít, amit a számtalan galéria és múzeum ékesen bizonyít. A Ferenczy Múzeumi Centrum állandóan látogatható múzeumai közé tartozik a Ferenczy Múzeum, a Kmetty Múzeum, a Czóbel Múzeum, a MűvészMalom, a Római Kőtár és a Kovács Margit Kerámia Múzeum. Emellett számos időszaki kiállítás várja azokat, akik közelebbről is meg szeretnék ismerni Szentendre színes művészeti életét. A Szentendrei Skanzen évente több ezer látogatót vonz a városba, a 18-20. századi Szabadtéri Néprajzi Múzeum tárgyakkal, épületekkel és állatokkal ismertet meg bennünket a 19. század népi építészetével, gazdálkodásával és életmódjával. A program remek időtöltés, akár kisgyerekekkel is. A HÉV állomáson található Városi Tömegközlekedési Múzeum. A kiállítóteremben és a szabadtéri kiállítótéren egy-egy korábban kivont járműtípust tekinthetünk meg. Az édességek kedvelői a Dumtsa Jenő utcában találják a Szamos Marcipán Múzeumot a finomságok választékával.
A város történelme
Szentendre története, mint a Dunakanyar számos településé, az őskorig nyúlik vissza. A területen már a rómaiak előtt is volt település, amelyet avarok laktak, és a limesnek köszönhetően egészen a 4-5. századig megőrizte jelentőségét. Ezt követően sem népesült be teljesen a terület, de egészen a honfoglalásig kellett várni arra, hogy ismét írásos emlék legyen a helyről, egy 1009-ben kelt oklevél utal a mai Szentendre környékén található településre. A 12. századból több írásos emlék is őrzi a település nevét, így ismert, hogy az Árpád-házi királyok udvarhelyként használták. 1146-ban már Sanctus Andreas néven említik, innen ered a neve, a ma is látható Keresztelő Szent János plébániatemplom helyén épült az akkori templom, amely az évszázadok során többször átépült, végleges formáját az 1700-as évek közepén nyerte el. A fent említett templom mellett található a belgrádi székesegyház, amelyet 1521-ben kezdtek el építeni a törökök elől menekülő és itt új otthonra találó szerbek. Ugyanakkor a terület nem sokkal később a törökök érkezésével elnéptelenedett. A település felszabadítására 1684-ig kellett várni, ami újabb szerb beáramlást hozott. Ezt követően szinte kizárólag szerbek lakták a 19. században, amikor a város etnikai térképét átrajzolták, mivel ekkor nagy számban érkeztek magyarok, németek és szlovákok. Ugyanakkor a szerbek hagytak leginkább nyomot a városképen, nekik köszönhetjük a 18. században épült, ma is látható hangulatos házakat.
