A világ egyik legszebb fekvésű városát nem véletlenül itt alapították. A Duna, amely keresztezi, különösen a Gellért-hegynél kiváló átkelőhelyet biztosít, a terület pedig a hegyek miatt nagyon alkalmas volt egy jól védhető település kialakítására. A Római Birodalom a mai Óbuda területén építette fel városát, Aquincumot, a Duna mentén végig állomásoztatta légióját és védte hatalmas erődvonalát, a Limes-t.
A honfoglaló magyarok is fontos stratégiai területnek tekintették, amelyen központokat tartottak fenn. Érdekesség, hogy akkoriban a folyó két partján fekvő települést Pestnek hívták, egyes kutatók szerint a szláv eredetű, kemencét jelentő szó valójában a mai Gellért-hegy alatti meleg forrásokra utal. Így szerepel az 1232-es királyi oklevélben is. A Buda név csak a tatárjárás után terjedt el, amikor IV. Béla parancsára országszerte várakat építettek, a király pedig jó példával járva elöljáróban a pesti, egykori Újhegyen építtette fel királyi várát, amelyet ettől kezdve Várhegynek neveztek. A középkorban, Zsigmond uralkodása alatt Buda állandó királyi székhely lett. A folyamatosan bővülő palotát Mátyás fejezte be. A Duna-parti Pest is meggazdagodott és kereskedelmi központtá vált. Mátyás király egyenrangúvá tette Budával. A Margitsziget sem volt lakatlan, a korabeli források szerint a kolostorok mellett a keresztes lovagoknak is volt itt rendházuk. A közel 150 éves török megszállás után, újból megnyílt az út a fejlődés előtt. 1777-ben Mária Terézia királyné Nagyszombatból Budára költöztette az ország egyetlen tudományegyetemét, így ide költöztek a tanult tanárok és a felsőfokú tanulmányokat folytató fiatalok. Buda II. József az egyetemet Pestre költöztette. A befogadó közönség megléte lehetővé tette, hogy a német helyett magyar nyelvű irodalom, később pedig a pesti magyar színház fejlődjön. A Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság és a Nemzeti Színház szerepe rendkívül fontos volt a felvirágzó városban. Újságok jelentek meg, köztük Kossuth Lajos Pesti Hírlapja.
Aztán eljött a pillanat, amikor az első állandó átkelő, a Lánchíd megépült a Pest és Buda közötti természetes választóvonalon, a Dunán. Ennek eredményeként megkezdődött a két város és Óbuda egyesülése. Az 1872. évi XXXVI. törvénycikk egyesítette Budát, Pestet és Óbudát, és a többi várostól eltérően szabályozta az egyesített főváros hivatali szervezetét. Az így megszületett Budapest. A millenniumi ünnepségsorozat még nagyobb lendületet adott, megépült a kontinens első kéregvasútja, a kisföldalatti, kikövezték az utcákat, kiépült a közvilágítás, elkészült a ma is működő káposztásmegyeri vízmű és a csatornarendszer. A lóvasút helyét a villamos vette át.
A város az 1867-es kiegyezést követően kezdett iparosodni. A mezőgazdaság, a malomipar, és az élelmiszeripar megtelepedésének köszönhetően, a gépipar is fellendült. Az első világháborúévei után a fejlődés folytatódott. A korábbi tíz városrészhez újabb négy csatlakozott. A II. Világháború viszont hatalmas károkat okozott, mind az épített örökség pusztulásában, mind az emberi veszteségekben. Az újjáépítés négy év alatt fejeződött be. Ezután 1950-ben a fővároshoz hét megyei város és 16 nagyközség csatlakozott, így 22 járás jött létre. 1956-ban a harcok során több épületben és a közlekedésben is jelentős károk keletkeztek. Ezeket kijavították, az 1960-as években megkezdődött a lakótelepek építése, a következő évtizedekben pedig a második, majd a harmadik metróvonal építése és üzembe helyezése. A rendszerváltás óta megépült a Lágymányosi híd, az új Nemzeti Színház, a Művészetek Palotája, a negyedik metróvonal is szerepel a tervekben, és a fővárost folyamatosan rekonstruálják, a lehetőségekhez mérten.
